A Kárpátikum Alapítványi túrái

A Görgényi-havasok vadregényes tájain a Kárpátikum Alapítvány és a Kárpátkanyar Egyesület tagjai közösen vágtak neki a háromnapostúrának. Előzetesena Bucsin-tető volt célállomásnak tervezve,de a domborzati adottságok ésaz előző napok, hetek meteorológiai viszonyai miatt csak a Bakta-nyeregig értünk le. Útvonalunkmegtervezésében nagy segítségünkre volt a Böjte-Beyer – Horváth-féle Görgényi-havasokról szóló könyv.Túránkútvonala a könyvben GPS koordináták segítségével le van írva (12-es, 11-es, majd 1-es túraútvonal), így annak újbóli leírására nem vállalkoztunk. Inkább a könyvben szereplő adatok alátámasztása vagy esetleges megcáfolása a cél a személyes tapasztalatunk alapján. A könyv említi a hegység nomád és vad jellegét, de a helyszínen tapasztaltak ezeket az információkat is jelentősen felülírták.

Akik a Görgényi-havasokba terveznek, túrát készüljenek fel arra, hogy a Keleti –és Déli-Kárpátok egyik elhagyatottabb, turisztikailag az egyik legkevésbé jelzett hegységébe indulnak. Végeláthatatlan erdők sűrűjébe, a medvetársadalom szívébe visz útjuk. Szinte nincsenek olyan gerincek, ahonnan a gerinctúra teljes útvonalán gyönyörű kilátás nyílna, ellenben vannak csúcsok, amelyeket nehezen lehet megközelíteni, de felérve rájuk kárpótol a látvány a kínokért. A hegység belsejében nincsenek szállások, de nagyon sok füves, mohás rész található, ahol sátrazni lehet. Összefoglalva a Görgényi-havasokba térve az ember a vad természetben találja magát.


1. nap | Nyágra – Schwartz-mező 8,9 km

„ Ha már nagyon vágysz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket: gyere, induljunk meg a Maroson fölfele. Dédánál még széles a völgy, de ha a bisztrai fűrészt elhagyod, s odaérsz, ahol a Galonya zöld vize a Marosba beleomlik: egyszerre köréd gyűlnek a hegyek. A folyó ott már alacsony és sebes. Kövek szűrik tisztára a vizét, a kövek közt pisztrángot láthatsz suhanni és lepényhalat. Az erdők lába lelóg a rohanó vízig, s otromba szürke sziklák hasadékaiból egy-egy törékeny kis nyírfa kihajol, s fehér törzsét az illanó tükörben megcsodálja. „

„Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt.”

„ Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad előtt látod a mi szép hegyeinket mind, valamennyit. … S magad alatt, mélyen ott láthatod a Marost, ahogy a szűk szorosban ide-oda kanyarog, mint valami keskeny ezüstszalag. S éppen szemközt veled, a Szerecsen alatt, két éles hegy közé bezárva egy patak szalad belé a Marosba. Ez a Szalárd. Ott ered valahol messze fönt a görgényi gerinceken, és széles nagy területről harmincegynéhány patakocska vizét hozza magával. Körülötte, ameddig ellát a szemed, mindenütt erdő. Csupa erdő. És sehol tanyát, falut nem lát a pillantásod, kétnapi járóföldre sem.”

(Wass Albert: A funtineli boszorkány Kunyhó a Komárnyikon – részlet)

Délután 14 órakor indultunk Nyágráról. A Maros hídján és a vasúti síneken átjutva új információs tábla várja a túrázókat.



A tábla bemutatja a Görgényi-havasok Felső-Maros-áttörés felőli részét és túraútvonalait. Mi a sárga kör, azaz a tükörtojásjelzésen indultunk el. A mi térképünktől eltérően a sárga kör jelzés a falu déli részén keresztül, a Marossal párhuzamosan halad, majd 1,3 km után fordul dél felé, a hegység felé. Ez a szakasz a túra legnehezebb szakaszai közé tartozott, mert 1 km-en közel 300 méter szintemelkedés volt. A jelzésen 870 méter magasságban áthaladunk a Nagyasszony mezején (Poiana Doamnei), ahonnan tökéletes a kilátás nyílt Palotailva felé.





Ezen a mezőn találkoztunk a túra alatt először és utoljára medvével. Az ösvényen előttünk kb. 30 méterrel egy medve nagyon elmerülhetett a gyűjtögetésben, merta zajos közeledésünk ellenére elég sokáig mutatta nekünk a fenekét. Aztán mind a két társaság eléggé megijedt, szerencsére a medve is, mert zaj nélkül eliszkolt. Pár száz méter múlva kiérkeztünk a Tavacska mezejére (Poiana Taulet), mely a nevéből adódóan nedves, szüttyögős terület. A mezőn végében kicsit nehezen találtuk meg az utat. Éreztük a jó irányt, de sehogy sem sikerült megtalálni az utat. Végül egy fát megkerülve leltünk rá a helyes irányra. Ezután a következő 4 km-en enyhén emelkedve túrázunk a Szuhakány-gerincen, míg el nem értük a Zászpás-csúcs alján található mezőt (Poiana Zespezel), ahonnan a sárga háromszög jelzésen haladunk tovább. A csúcstámadás 1140 méterről indul és 200 méter táv alatt 140 méter szintemelkedéssel érünk fel a Zászpásra (Vf. Zespezel 1279 m).







A csúcs megmászása hátizsákkal igen nehéz, emellett helyenként mindkét kézre szükség van. A csúcsról a kilátás parádés. Északon a Kelemen-havasok teljes gerince, keleten a Görgényi-havasok völgyei és mellékgerincei és délről a Görgényi-havasok központi kráter gerince a Fancsallal látható. Szerencsénk volt az időjárással, mert nemcsak ezen a napon, hanem a túra teljes egészében eső és felhőmentesen túrázhattunk, az amúgy nagyon esős idei nyáron. Szóval egy ideig a Zászpás tetején ücsörögtünk, nézelődtünk és egy kicsit fetrengtünk, a meleg vulkáni kőtömbön. Kis étel és italpótlás után megkezdtük ereszkedésünket a csúcs másik oldalán, de még mindig a sárga háromszög jelzésenA csúcsról látszik a Schwartz-mező (Poiana Schwartz) is, ahol az első éjszakánkat eltöltöttük, bár azt még odafent nem sejtettük, hogy milyen ideális szálláshelyben lesz részünk lent a mezőn. Bő 1 km után értünk le a mezőre. A az ösvény végén vettük észre, hogy a mező déli oldalán egy faház található. Kitörő örömmel vettük birtokba a házat. Az este további részében a tűz melletti pihenés került előtérbe pálinkás vacsorával.





Az első nap után 8,9 km tettünk meg és kb. 700 méter szintet emelkedtünk.

• A túra 1. napjának nyomvonala [KMZ | 14KB]


2. nap | Schwartz-mező – Öreg-havas-nyereg 22,3 km

„ Úgy beszélik, hogy talán megölte a feleségét, s még egy legényt, a báró kocsisát. Baltával ölte meg őket. A csendőrök elvitték, s csak évek múlva került újra elő. De már akkor görnyedten, öregen, így éppen, amilyen most. Haza se ment a fiaihoz, akik a házát lakták, a földjén éltek. Haza se ment, hogy lássa őket bár. Fölkéredzett plájásznak az úrhoz. Ott épített kalibát magának, egészen fönt, ahova igazán nem jár soha ember: a Dószul Fulgerujon. Villámok észkasán. Ahova medvében is csak az öreg, bikában is csak a kivert húzódik el. „

„ A villám lakik azon a hegyen, mondják a pásztorok, s onnan a neve is: Villám Észkasa. Bárhonnan nézze is az ember a nyári zivatart, olyan éppen, mintha valóban oda gyűlnének össze a villámok mind. Csattog, dübörög ilyenkor a Dószul Fulgeruj, a Villámok Észkasa.”

(Wass Albert: A funtineli boszorkány Kunyhó a Komárnyikon – részlet)

Másnap reggel 9 órakor indultunk el a kék kör jelzésen a Kádár-mező (Poiana Cadareni) felé. A kék kör frissen és jól jelzett, de mi a Kádár-mezőn a könyv szerinti 11-es túrára áttértünk, a kék kör jelzés pedig elhagyott bennünket a völgy felé.



A Juharos érintésével a Nagy-Magurára, más néven Nagy-Erdősre vagy, ahogy Wass Albert írta A funtineli boszorkány című regényébe, a Dószul Fulgerujra, azaz a Villámok Észkasára indultunk. A Maguráig a gerincen futó piros erdészjelzések jól követhetők voltak.



Már ekkor megjelentek a kidőlt fák és az ösvények eltűnése miatti nehézségek. A túraleírás a Nagy-Magurát megkerülve, a Magura-nyeregből (Poiana Maguri) indítja a csúcstámadást. Mi úgy döntöttünk, hogy a Juharos (Vf. Paltinului 1329 m) felől fogunk támadni, egyenesen a GPS segítségével. 1280 méterről indultunk és 800 méter táv után közel 200 méter szintemelkedéssel értünk fel a Nagy-Magurára (Magura Mare 1480 m) (11-12. kép).





A következő idézet a könyvből származik és teljesen igaz: „Túránk hátralévő szakasza (Nagy-Erdős-nyereg – Fancsal-tető alja) egy alig járt területen vezet, ahol a széldöntések és ösvény- illetve jelzéskeresés miatt nehezen haladhatunk.” Ezt a szakaszt kézi GPS nélkül csakhelyismerettel bíró ember tudja megcsinálni, még a térkép is olyan kis felbontású, hogy nem segíti a tájékozódást. A Fancsal-nyereg aljáig az átlagsebességünk 2 km/h-ra csökkent. A Maguráról nagyon meredeken leereszkedve a Magura –nyeregben található mezőt el is tévesztettük, így mellkasig érő csalánmezőbe kavarogtunk, mely tarkítva volt különböző méretű kidőlt fák sokaságával. Így verekedtük (szó szerint) el magunkat a helyes útra. Olyan szokatlan ellenállásba kerültünk, hogy a területről még fényképet is elfelejtettünk készíteni. Itt egy kék háromszög jelzésen haladtunk a Culmea Solii (1362 m) tetőre. A következő 5 km-en nagyobb szintemelkedés nincs, csak itt már a kék háromszög sincs a segítségünkre, ráadásul a gerinceken található piros erdészjelzések mellett az ösvények is eltűntek. Két-három kisebb tévedésünket hamar korrigáltuk, így majdnem a kijelölt út mellett értünk fel a Fancsal-tető aljára. A könyvbe szereplő erdész utat a Fancsal alján elég pontosan kereszteztük. Az aznapi 13. kilométerünk végén felértünk az 1684 méter magas Fancsal tetőre (Vf. Fancelul).



Az aznapi befejező szakasz a gerincen haladt 1600 méteres magasságban. Itt a piros sáv jelzésen haladtunk az Öreg-havas-tetőig. A jelzés jelölése a Fancsaltól távolodva jelentősen megritkult. A Bumásza-tető (Vf. Buneasa 1651 m) alatt szép kilátás nyílik a Görgényi-havasok középső részére. Az Öreg-havas-tető (Vf. Batrana 1634 m) után szintén toronyiránt vettük a lejtőt, mert a piros sáv jelzésnek itt vége volt és a térkép szerinti ösvényt nem találtuk a fakidöntések miatt. Így értünk le a az Öreg-havas-nyeregbe (1435 m), ahol aznap éjjel sátraztunk.







Az aznapi teljesítményünk 22,3 km és 1285 méter szintemelkedés volt.

• A túra 2. napjának nyomvonala [KMZ | 31KB]


3. nap | Öreg-havas-nyereg – Bakta-nyereg 9,5 km

„ Szép volt Gyergyó, midőn az ellentétes Magasbükk tetejéről először pillantók meg, még szebb és ragyogóbb volt most, midőn határhalmáról bucsupillantatainkat vetők fejére; ugy tetszett, mintha az elhagyandó vidék minden tárgya, minden bércze, minden havasa, sőt maga a bűbájos térség is szebb alakot öltött volna fel, mintegy élénkebben akarván a távozó emlékébe bevésődni, mintha mondanák, hogy Isten veletek, térjetek ujból vissza, jó ismerőseim, hű barátaim.”

(Orbán Balázs: Székelyföld leírása – részlet)

A nyeregből induló szekérúton akartunk tovább haladni a Kereszt-hegy (Vf. Crucii 1516 m) felé, de a nagyfokú fakidőlés útvonal módosításra késztetett bennünket.



A vihar utáni gyökerestől kiforgatott és derékba kettétört, nagyméretű fenyőfákat kerülgetve az átlagsebességünk 1 km/h-ra csökkent, így a túra kivitelezése értelmetlenné vált. Az Eszenyő-mező (Poiana Eseniu) elérve keletre fordultunk és leereszkedtünk a Kecske-követ (Ptr. Caprei 1481 m) megkerülő zúzott köves útra.





Ezen az úton jutottunk el a Bakta-nyeregig (Ps. Bacta 1130 m), túránk végéig.



Közel 200 m szintet emelkedtünk a 9,5 km alatt.

• A túra 3. napjának nyomvonala [KMZ | 13KB]

• A túra teljes nyomvonala [KMZ | 72KB]

© 2007 Kárpátikum Közhasznú Alapítvány - Utolsó módosítás:

2024.01.08. 21:38

Ajánlott felbontás: 1024x768